Volt egyszer – három és fél évtizeddel ezelőtt – egy sikerregény. Egy kamaszregény – kamaszokról szólt, kamaszoknak. Egy lányregény – lányoknak, fiúknak, szülőknek. Palotai Boris (1904–1983) regénye az 1968-as esztendő jelentős irodalmi eseménye volt. „Kategóriákba rázni valakit kényelmesebb, mint megfejteni” – mondatta hősével annak idején az írónő, s a megfejtésre vállalkozott: annak kiderítésére, mi miért van úgy, ahogy van, ki miért lesz olyan, amilyen lesz. Könyve a kamaszvilág ma is időszerű kérdéseiről szól – mai olvasóknak. Élvezetes meseszövése, eleven, árnyalatokban gazdag, jókedvű-ironikus nyelve ma is könnyen sikerregénnyé teheti művét. Hiszen azok a kamaszok, akikről egykor írt, ma már nagymamák, nagypapák, s unokáikban néznek szembe egykori önmagukkal…
