Kedves Melrose!
Amikor először találkoztam veled, idegen voltál. Másodszor, a szobatársam. A harmadik alkalommal világossá tetted, hogy hamarosan akkora szálka leszel a szememben, mint még soha, senki. Túl hangosan kornyikálsz a zuhany alatt, és elhasználod az összes meleg vizet. És pokolian szeretsz parancsolgatni. Sokféleképpen komplikálod az életemet.
De nem számít, milyen erősen igyekszem, nem tudok nem gondolni rád. Őszintén... nagyon felkavarsz. El akartam mondani ezt neked, le akartalak ültetni, lenyelni a büszkeségemet, felhagyni a köntörfalazó viselkedésemmel, és megmutatni egy olyan oldalamat, amelyet még senki nem látott... ám akkor történt egy vallomás, ami végtelenül megváltoztatott mindent - akkora bombaként hatott, hogy földbe gyökerezett a lábam. Hogy lehetséges, hogy nem láttam előre, ezt sosem tudom meg.
Sutter
Ui.: Kívánlak
