Mi van a szerepeken túl? Mi van a szerepeken innen? Hol vagyunk a szerepeinkben? Lehet-e szerep maga a nyelv, és ha igen, az oszt vagy szoroz? Marno János új verseskötetében folyamatos cserebomlásokat, szüntelen alakulásokat érzékeltet. Ebben az izgalmas költészetben mintha az egész létezés állandó mimikri lenne: színre lépés, színeváltozás és színpad. Egysoros mesterdarabok és katartikus hosszúversek, emlékek és álmok váltakoznak ritmikusan a Szereposzlás lapjain. Marno Jánossal a kép és a fogalom erőterében a költészet ősforrását járhatjuk körül.
