E kötet a régmúltból felbukkanó, a lánykérést fontolgató, a dacos, a várakozó, a párja mellett is magányos, a búcsúkor is ábrándozó, az önfeláldozóan adakozó, a pusztítani vágyó, a trimágus, a vágytól fulladó, az elmúlást érző, az átfagyott, a gyászoló, a karizma iránti lángjait kioltani készülő, a feslettség iránt lángoló (Bukowskis), a nyomorba visszarántani nem akaró, lelkiismereti alapon eltaszító (Margies), a depressziós, a mindig második (önbizalomhiányos), az eldobott, az álmodozó, az undorban elhaló, a meglévő szerelmet kiszorító, a bosszúban tetőző, a számot vető és az abszurd szerelmekből kínál degusztációs menüt.
A kisebb-nagyobb amuse bouche-ok összeállítására a hagyományoknak megfelelően most is az alapján került sor, hogy ezek keltették fel a szerző érdeklődését függetlenül azok sötét vagy világos színezetétől.
