Andersen azért olyan csodálatos és páratlan jelenség a világirodalomban, mert ő az a költőegyén, aki egy kispolgári szoba négy fala között - igazi tündérmesét tudott írni. A rút kis kacsa története, mely olyan tökéletes, hogy a századok próbáját kiállott népmese is lehetne: Andersennek, a költőnek a története, aki nyárspolgári környezetben születve, meg nem értő emberek között tengődve, nem ismeri önmagát, míg végre tudatára jő tehetségének és elhivatottságának. De Andersen nem áll meg a kacsa és a hattyú átlátszó szimbólumainál. Fantáziája oly friss és erős, oly közvetlen és romlatlan, mint a népé és gyermeké s így jönnek létre az ő mesevilágának halhatatlan alakjai: az állhatatos ólomkatona, a búgó csiga meg a labda stb. stb., a sok élettelen tárgy, amely mind élő embert és élő típust jelent - írja róla lelkendezve Hevesi Sándor, fordítója, aki Andersen mind a 153 meséjét és történetét lefordította. És Andersen semmit sem kopott, meséi, akár a legismertebbek, akár a kevéssé ismertek ugyanúgy hatnak ma is, mint annak idején: fellobantják a mese tüzét olvasóban és hallgatóban egyaránt.
