Bánffy Miklós Erdély egyik leggazdagabb főúri családjának sarja, ígéretesen induló politikai pálya várományosa volt, ő mégis – rangrejtve, álnéven – az irodalom, a művészetek köztársaságában akart elismerést szerezni. Ady, s az akkori idők jeles kritikusai, Schöpflin Aladár, Kárpáti Aurél, jó nevű írótársak, mint Nagy Lajos írtak első színpadi műveiről a Naplegendáról (1906), a Nagyúrról (1913), s 1914-ben megjelent novelláskötetéről, A haldokló oroszlánról. Írói munkássága a Naplegenda (1906) c. drámájával indult, majd ezt követte a Nagyúr (1912) c. színpadi műve a századforduló ősmagyar, „turáni” témákat földolgozó késő romantikájának (Gárdonyi, Herczeg, Zempléni Árpád) megfelelően idézi föl Attila hun király alakját.
