A vers odalép Magához és megkocogtatja a vállát: - Jó napot! Van egy perce? Nem csak néhány kiválasztottat szólít le, nem csak tanárokat és elmélkedő csillagászokat, hanem Magát is. A vers nem válogat… Nem adományt gyűjt vagy útbaigazítást kér, csak mondana valamit gyorsan. De hogyan? - Közéleti és közérthető. Közel hajol és közvetlenül a léleknek és az agynak közöl. - Gyorsan mondja, ahogy a sarki büfés a hamburgert csinálja. Míg a buszra vár a lélek befalja. Lefkovics Péter az Egy kis segítség (Accordia Kiadó, 2002) és a Jó szóra éheseknek (Accordia Kiadó, 2009) után most harmadszor is meztelenre vetkőzött. A nagyok feladták a leckét, ezért ma kevesen mernek verselni és csak az idő és az olvasó döntheti el, hogy jól tette-e. A fegyverek között a múzsák is elhallgatnak, de mégis mindig, mindig kell valaki, aki bátran megszólal, aki nem csak Magáért beszél.
