Még az Óperenciás Tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, és Bergengócián, Hencidán, Boncidán is túl, a kurta farkú malacon is túl, egyszóval nagyon messze innen, élt egy királylány, gyönyörű palotájában, rengeteg szolgájával, mind ott sürögtek-forogtak körülötte, és csakis az ő a kívánságait lesték. Mert mondanom sem kell, egy királylánynak, kiváltképp egy ilyen kényes-fényes, szépséges, mindenre igényes iciri-piciri királylánynak igen csak sokféle, és igen különleges kívánságai szoktak lenni. Annyira, hogy alig győzte a sok udvarnépe mind teljesíteni azokat. Ennek a mi mesénkbeli iciri-piciri királylányunknak bizony egymást érték a kívánságai, és még alig teljesítették az egyiket, ő máris előállt a következővel... Kis mesémet kétségkívül Benedek Elek, a magyar népmesék és más gyerekkori olvasmányaim is inspirálták, de legfőképp annak a kislánynak köszönhetem, akinek a jöttére hosszú éveket már-már reményt vesztve vártam, és aztán további évekig (még a mese születésekor is) az egyedüli Királylány volt az életemben. Elsőszülöttem, Flóra három éves se lehetett, amikor már nem ismert lehetetlent - amikor kérni kellett valamit. Ha rákezdte a "légyszizést", bizony odajött szavára az Óperenciás Tenger, az Üveghegy, azonnal megadta magát minden rettenetes ellenség. Ő ihlette ezt a mesét...
