Kétféle ember létezi: aki megjárta már a Caminot, és aki nem. Aki MÉG nem.
Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma sors, nincs két egyforma út, nincs két egyforma tapasztalás. Mindenki azt kapja az ÚT-tól, amire ott, és akkor szüksége van. Egy másik alkalommal mást kap.
Ez a könyv, amit a kezedben tartasz, egy zarándok tapasztalata St. Jean Pied de Porttól Santiagon keresztül Muxiáig. Egy zarándoké a több százezerből.
De valójában ezek a zarándoklatok, útkeresések a mindennapjainkban is benne vannak. Tértől és időtől függetlenül. Mindegy, hogy épp a Caminot járod, vagy az Élet Utadat. Mert kell elhatározás, kitartás és alázat mindenhez, amibe belekezdünk és célként tűzzük ki. Közben érnek felismerések, örömök, várt és váratlan helyzetek, apró csodácskák és csalódások. De tudatosan figyelve, és tanulva belőlük talán könnyebb végigmenni és megélni az utat, mint túlélni. Ami valójában az Élet. A mindennapok.
A Camino engem ahhoz segített hozzá, hogy – mivel minden lelassult, az 5 perc 300 másodperc volt, a fél óra két és fél kilométer, az egy nap 8-10 óra gyaloglás, 6-8 óra pihenés, és 6-8 óra intenzív alvás – minden időpillanat számított, így megtanultam értékelni az időt. Jelen tudtam lenni. Minden egyes időpillanatot megéltem. És a harminc nap, amit kint töltöttem, nem ugyanaz az egy hónap volt, amit itthon eltöltök.
Nem hiszed? Legyél Te a következő!
Én visszamegyek, mert valami olyat kaptam, olyat tapasztaltam, amit nem akarok elengedni.
És a következő Út újabb meglepetés lesz…
