Nincs egészséges mentalitású ember, csak rosszul diagnosztizált elmebeteg vallják a kötet szereplõi, akik már azt is tudják, hogy autodidakta az, aki önmagától marha. Az Elmebetegek kézikönyve címû regény nem is annyira elmebeteg... Lehet, hogy feje tetejére állított, de ahhoz fejre is kell állni (vagy esni...)
A feje tetejére állított világban, amely az 1970-es években játszódik, az orvosok zöme lényegesen betegebb, mint pácienseik nagy része. Ámbár az is tény, hogy az igazi elmebeteg sohasem kerül orvos elé. A regény végén ugyan leég a Lipótmezõ, de megjelenik Keresztelõ Szent János, beteljesedik az Írás: katona, rendõr, jogász, pap nem is kell, mert mindenki megigazul.
A totális fejetlenséget Keresztelõ Szent János alakja idézi fel szuggesztíven - a Vidám Farizeusokhoz címzett kocsmában. Ha a páciens egerekrõl álmodik, akkor keresztelõ eléri, hogy macskát álmodjék hozzá: nem kell többé pszichiáter, ápolók és boldogok lesznek a lelki szegények.
A két alkotó által megírt négykezes regény hozza a nívót.
Várhelyi Tibor az elsõ oldaltól az utolsóig a stand up comedy mûfajában ontja a poénokat. Kerekes Tamás pedig a mûben szereplõ figura, Rézgróf alakján keresztül elõrevetíti a rendszerváltás következtében mentálisan igencsak sérülékeny magyar társadalmat.
