Közvetlen, könnyed, egészséges humortól csillogó könyve, ez a népszerű útleírás elvezet bennünket kilátó pontokra, ahonnan perspektívák nyílnak - mélybe és magasba egyaránt. Mert az afrikai léleknek is meg vannak a maga emberi mélységei - „gigantikus erők szunnyadoznak benne, amelyek egyaránt ragadhatják jó vagy rossz felé." Torday fölismerte ezeket az erőket. Intelme, amellyel a nyomdokaiba lépő utazókhoz fordul könyvében, hogy miképp bánjanak Afrika primitív népével, bölcs és emberséges. Alapgondolata: bánj úgy a feketével, ahogy szeretnéd, hogy ők bánjanak teveled. „A feketék" - írja „sokkal inkább követik ezt a keresztény tanítást, mint a legtöbb keresztény a mi világrészünkben." - Úgy látszik, Afrikában ma is igaz még ez a történet. Emlékezzünk csak a megkapó jelenetre, amikor bambala barátai búcsút intenek a távolodó kongói gőzösön hazájába visszatérő utazónak. (Halász Gyula) Mai szemmel nézve ezeket az írásokat, persze mást látunk: a természet és a környezet amolyan díszes háttér csupán, hiszen Torday is szemrebbenés nélkül öldösi le a vadállatokat - ha szükségét látja. Mégis, etnográfiai megfigyelései, a négerek szokásai, pergő stílusa és ma is élvezhető humora kellemes olvasmánnyá teszik művét.
