A csillagokat próbáld elérni, csak akkor fogsz nőni egy arasznyit.
A madarak boldogok, a fák boldogok, a felhők és a folyók is boldogok, de nem öntudatosak. Szimplán csak boldogok. Nem is tudják, hogy azok. Buddha is boldog, Krisna is boldog, Krisztus is boldog, viszont ők tiszta tudatosságban azok. Boldogok, de nem tudják, hogy azok. Van hasonlóság a tudattalan természet és a tiszta tudatú lények között. A tudattalan természetnek nincs éntudata, ahogy a tiszta tudatban létező lényeknek sincs. Az ember a kettő között van félúton. Már nem állat, nem fa, nem szikla, de még nem is buddha. Az ember nem egy állapot, hanem egy folyamat, egy utazás, egy zarándoklat. Pontosan ezt jelenti az emberi lét, hogy az ember igyekszik meghaladni azt, amiben van, folyton halad előre, tovább, tovább... valamilyen távoli cél felé. Az ember félúton van: sem itt, sem ott nem érzi otthon magát, s elkeseredése ebből a feszültségből fakad. Az emberi létezés csak híd két állapot között. Nem lehet rajta házat építeni és otthonra lelni. Át kell menni rajta. Az emberiség híd. Ne próbálj hát meg egyszerűen csak ember lenni, különben embertelenségbe süllyedsz. Próbálj meg felülemelkedni az emberi léten; ez az egyetlen módja az emberi létezésnek. Azért vagyunk itt, hogy emberfelettiek legyünk. Legyen ez a célod: felülemelkedni az emberi léten. Ebben a törekvésben fog igazán felfényleni emberi mivoltod. Ebben a törekvésben fogsz igazán életre kelni.
Rövid:
A csillagokat próbáld elérni, csak akkor fogsz nőni egy arasznyit. Tudj meg többet az emberi lét útjáról, hogy rátalálj a valódi boldogságra.
