Aki utoljára nevet („Valami betegesen más” thrillerparódia sorozat hatodik rész)
Egy karanténban íródott rémtörténet egy karanténba való őrültről.
Ki az, aki utoljára nevet? Hát az, aki előtt korábban mindenki más már kiröhögte magát! Jó utolsónak lenni, és csak akkor nevetni feszengve, mint akit szélgörcs gyötör? Érezhetjük úgy, hogy szánalmas utolsóként megnyertünk volna bármit is? Tűnhet az egyfajta erkölcsi diadalnak? Nem!
Ám David mégis csinálja. Mindig ő nevet utoljára. Bohócként dolgozik egy cirkuszban. Látszólag tündérien aranyos, vidám, és imádja a gyerekeket, valójában viszont szomorú: mert nem ölt még eleget!
Tesz hát róla, hogy a cirkusz közönsége, sőt még az ott dolgozók is hulljanak, mint a legyek. Főleg a légakrobaták hullanak, amikor David ellopja alóluk a hálót!
Tortával dobálózik... melyben kések és üvegszilánkok vannak!
Vicceket mesél... s olyankor a közönség vérengzésbe kezd, ugyanis megőrülnek a körmönfont módon viccekbe rejtett szarkasztikus tartalomtól!
David néha elesik a banánhéjon... de olyankor másokat is magával ránt ám a mocsokba! Bele a fertőbe! A prostitúcióba meg a drogba. Na meg a szerencsejátékba, a függőségbe és a szexuális bűnözésbe! Úgy rendesen, ahogy azt a bohócok csinálják!
Hogyan csinálják azt a bohócok? Ez mind kiderül ebből az epizódból!
