Az Éleslövészet és a Galeri után ez a trilógiának is nevezhető sorozat harmadik, befejező kötete (1985). Megjelenésével a szerző egy csapásra az egyetemes magyar irodalom élvonalába került. Művében a sajátos szlovákiai sors, a kisebbségi léthelyzet az egyetemes emberi lét parabolájaként jelenik meg. Az önmegszólító formában írt regény névtelen elbeszélője a szlovákiai magyar múlt tanulságait meg nem tagadó, vidékről a nagyvárosba sodródott nemzedék létélményéről számol be, keresve az etikus, a személyiség méltóságát őrző magatartás lehetőségeit.
