Szendrey Júlia egyszerre volt a „feleségek felesége”, és saját és a nemzet gyászát eláruló bukott és megvetett nõ. Egyszerre volt a költõ fiát elhanyagoló rossz anya, és második férjétõl született három gyermekét példásan nevelõ, gondos asszony. Egyszerre volt ünnepelt írónõ, és egy a szerelmére érdemtelen, kéjhajhász férfi meggyötört, testileg-lelkileg kizsákmányolt felesége. Szendrey Júlia csak egy valami nem lehetett gyötrelmes és keserves kínok közt lelt haláláig soha: önmaga.
Vannak a múltnak örökké vitatott és meg nem értett személyiségei. Petõfi felesége, majd özvegye kétségtelenül ezek közé tartozik. Ez a Szendrey Júlia naplórészleteit, válogatott mûveit és egyben Szana Tamás 1891-es, kortárs forrásokból táplálkozó életrajzát tartalmazó kötet ennek a szerencsétlen sorsú, tragikusan korán elhunyt asszonynak a portréját igyekszik bemutatni elfogultságtól és haragtól mentesen, hogy végre megláthassuk benne azt, aminek született: a tehetséges, rendkívül okos és érzékeny írónõt.
