Az, hogy a gyermek életének egy bizonyos szakaszát iskolában tölti, évszázadok óta egy természetes dolog. Szerencsére igaz a fenti megállapítás a „mi" gyerekeinkre is, vagyis a gyógypedagógia hatáskörébe tartozó gyermekek iskolába járására is. Az eltelt több mint száz év alatt nagyon sokat változtak az intézménytípusok, valamint a jogszabályi környezet is. Folyamatosan változik a gyógypedagógiai intézményben tanuló gyermekek összetétele is. Az a tendencia figyelhető meg, hogy a szegregált iskolákban az egyre súlyosabb fogyatékossággal élő gyermekek és/vagy a társadalom peremére szorult családok gyermekei tanulnak, akik eltérő problémákkal küzdenek. Ezzel párhuzamosan zajló folyamat, hogy évről-évre növekszik az integrációban tanuló sajátos nevelési igényű (továbbiakban SNI) tanulók létszáma. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az SNI-tanulók száma 55,3 ezer fő. Az integráltan oktatott SNI-tanulók száma 39,3 ezer főre nőtt, a szegregációban tanulók létszáma 16 ezerre csökkent.
