Diego Velázquez, a regény csendes hose látszólag alig lép az események eloterébe, ám négy évtizedet tölt a XVII. század elso felének leghatalmasabb udvarában, a madridi Alcázarban. Itt félelmes megfigyeloképességével, muvészetének géniuszával rögzíti le a spanyol világhatalom szétbomlásának oly válságos és változatos korszakát. A Spanyol Aranyszázad a rendkívüli szellemek különös ragyogásával árasztja el az alapjában szegény, kivérzett országot, mely fölött örök árnyékként húzódik meg az Inkvizíció. A feltartóztathatatlan katasztrófa súlyát a majdnem félszázadon át uralkodó IV. Fülöpnek kell viselnie, aki kóros tehetetlenségében, minden emberi értékei mellett, nem tud úrrá lenni az eseményeken. Diego Velázquez a ranglétra legalacsonyabb fokán áll, s mégis mint udvari fest minden történetírónál hívebben örökíti meg ennek a kis világnak egész belso életét. Királyportréi nyomon követik annak a Fülöpnek fokozatos hanyatlását, akinek birodalmában \"soha nem megy le a nap\". A korra rányomja bélyegét a mindenható miniszternek, Olivaresnak negyedszázada. A képek megorzik nagyravágyását, gogjét és lelki depresszióit is. Az infánsok s infánsnok egyhangú menetébol kiemelkedik a lázadó királyné, a francia Isabelle, s külön színt ad a \"felség gyönyörének\" galériájához a törpék s udvari bolondok félelmes realitású arcképsorozata. A mester kompozícióiban árulja el leginkább, hogy mily szoros kapcsolatot tart a mindennapi élettel. Kocsmaasztal, kovácsmuhely, paraszti életkép után születik meg talán az elso nagy munkáskép, a páratlan gazdaságú Szövonok Négy évtized európai története a háttér, mely e talányos muvész sorsát szegélyezi. Két itáliai utazása visszavetíti a kor szétdarabolt Olaszországának rajzát, a nagy nápolyi forradalom leírása – fénysugár a nagy spanyol hanyatlás életképében. A regény sok szereploje muvész: Rubens, Ribera s Murillo – Bernini mellett, a költoket Lope de Vega, Calderon, Quevedo s Gongora képviseli. Egyetlen talányos figura él a regényben, az a Magdalena, akinek képét a Hölgy a legyezovel utolérhetetlen portréjában örökíti meg Velázquez.
