Vigyázz, mit mondasz, mert megteremted azt... Ferkediel a segítő angyal az utóbbi két védence életét nem tudta teljesen elfogadni, ezért lehetőséget kapott, hogy emberbőrbe bújjon... ***Ferkediel mérgesen viharzott végig a fényfolyosón. A többiek már messziről megérezték dühének hatalmas szelét, de mint mindig, most is értetlenül álltak a dolog előtt. Gondolták, bizonyára valami „véletlen” hiba csúszott a teremtésébe… ismerték a következményeket, Amdael ezért számtalanszor türelemre intette, de sohasem hallgatott rá.
– Kérlek, ne ítélkezz az emberek felett, ha a helyükben lennél, megtudnád…
– Nem, én soha! Ha én ember lennék, ha én férfi lennék…
– Ugyanúgy tennél, mint ők, tapasztaltam. - suttogta Amdael.
– Neked könnyű, mert te vagy a krónikás, aki mindent feljegyez, vagyis láthatsz mindent, de mit szólnál hozzá, ha egyszer nem jönne be a papírforma?
– Mindig bejön… - mosolygott bölcsen Amdael és tovább írta a rábízott emberi lények történetét.
