Faragó Jenő Szegeden született, s a háború utáni fiatal író-újságíró nemzedék tagjaként Takács Tibor akkor ugyancsak kezdő költő-íróval elindították a szegedi Kortárs c. irodalmi folyóiratot, amely különböző okok miatt hamar megszűnt. Faragó Jenő először a Dél-Magyarországnál dolgozott, majd a Szabad Néphez kerülve már csak újságírással foglalkozott.
1956-ban három kollégájával közösen alapították a Népszabadságot. Innen ment főmunkatársként nyugdíjba 1989-ben. Aktív éveiben számos könyve jelent meg részben a Kossuth Kiadónál, részben más kiadóknál. Néhány cím: Fiatalok vallomása vallásról, erkölcsről, A keserű méz szigetén, Az olasz helyzet, A P2 páholy titkai, Váltságdíj vagy halál stb.
Nyugdíjas éveiben ismét visszafordult az irodalomhoz, ennek a tevékenységnek egyik szép darabja a Szellemidézés. Bár a könyvben sehol nem írja ki a szerző Szeged nevét, aki ismeri a várost, és a két világháború közti időszakot, az könnyen ráismerhet a helyszínekre, noha azóta már sok minden megváltozott.
A szerző regényes kortörténeti életrajznak nevezi művét, amelynek első felében a harmincas-negyvenes évek szegénysorsát, a vidéki városi létet ábrázolja hűséggel. Bár első szám harmadik személyben fogalmaz, kétségtelenül saját életéről, élményeiről ír megkapóan színesen, keresetlen őszinteséggel. Sallangtalan egyszerűsége, amellyel elmeséli a történeteket, a szereplők találó jellemzése, a drámai helyzetek érzelmi töltéseinek visszafogott, de megkapó ábrázolása emeli irodalmi értékűvé a visszaemlékezést.
A második rész doku-novelláiban az ötvenes években a saját megélt drámai tapasztalatairól, a kor atmoszférájáról ad hiteles képet. A hajdan költőnek indult ifjú korabeli és késői verses munkáinak részletei egészítik ki a novellákat és mutatják meg a szerző sokoldalúságát.